Mediáció, avagy a konfliktuskezelés magasiskolája

A mediáció, avagy a közvetítői eljárás témájával Imrének köszönhetően fogok ma foglalkozni, aki a blogjában tett közzé egy rövid ismertetőt a helyreállító igazságszolgáltatás büntetőjogi aspektusairól. Az ő posztjához szeretnék hozzátenni ezt-azt.

A mediáció gyökerei

A mediáció nem újkeletű konfliktuskezelési mód. Legfeljebb a magyar jogrendszerben, de a ’90-es években már adva volt a lehetőség arra, hogy bizonyos ügyekben közvetítői eljárás keretében simítsuk el a vitáinkat. A közvetítői eljárás gyökerei a közösségekben, népcsoportok kulturális hagyományaiban rejlenek. Új Zélandon Pakeha-nak, Dél-Afrikában ubuntu-nak, Észak Amerikában pedig nalyeeh-nak nevezik a konfliktuskezelés azon módját, amelyre mi közvetítői eljárásként utalunk. Magyarországon leginkább a cigány kultúrára lehet hivatkozni, amelynek saját vitarendező fóruma van. Az eljárást ők romani kris-nek nevezik, amely magyarul cigánytörvényt jelent. Loss Sándor jogszociológus idejekorán bekövetkezett haláláig foglalkozott a témával, a Fundamentum magazinban meg is jelent egy cikke erről. A cikk címe: A romani kris a dél-békési oláhcigányoknál (pdf), és ide vág még A „cigány per” is.

A közvetítői eljárás sajátosságai

A közvetítői eljárás sajátosságait sok szemszögből lehet vizsgálni. Elsősorban tartalmilag és formailag érdemes azonban elválasztani attól az intézménytől, amely helyett ajánlják a vitarendezés eme formáját.

Formailag a felek egyenrangúak, a mediátor szerepe az egyezségkötés realizálásában érhető tetten. Tereli a párbeszédet és megpróbál hatni a felekre. Az egyezség tartalmába viszont nem szól bele, az kizárólag a feleken múlik.

Tartalmilag abban különbözik a pertől, hogy amíg a tárgyalóteremben a bíró két oldalán ellenérdekű felek nézetei ütköznek, hogy az erősebb eltiporja a gyengébbet, addig egy másfajta tárgyalóteremben, ahol a bíró helyett mediátor teljesen más szerepkörben igyekszik a felek érdekeit harmonizálni, a végén – jobb esetben – megállapodással zárják az érdekegyeztetést. A játszma nyelvére lefordítva az előbb elhangzottakat, a játék kimenetele nem a win-lose (ahol az egyik fél akarata maximálisan érvényre jut) vagy lose-lose (ahol egyik fél sem azt kapja, amit elvárt), hanem win-win (ahol mindkét fél győztesen kerül ki). A win-win egy büntetőeljárásban a terheltre nézve természetesen nem azt jelenti, hogy a bűncselekmény elkövetésével még jól is jár, nem. Ez számára azt jelentheti, hogy miután megtérítette az okozott kárt, elszenved egy büntetést is, amely viszont közel sem olyan súlyos, mint ha azt a bíróság szabta volna ki anélkül, hogy részt vett volna a közvetítői eljáráson. Tehát a sikeres mediáció a vele szemben kiszabható ítéletet enyhíti. Ezt jelenti az ő esetében a nyertes pozíció.

A mediáció alkalmazásának (jog)területei

A közvetítői eljárásra számos területen van mód, ezek a következők:

• polgári peres ügyek alternatív vitarendezése a 2002. évi LV. törvény alapján;
• munkaügyi viták rendezése a 1992. évi XXII. törvény IV. része alapján;
• közbeszerszési viták rendezésére a 2003. évi CXXIX. törvény alapján;
• fogyasztóvédelmi viták rendezésére az 1997. évi CLV. törvény alapján;
• az egészségügyben felmerülő viták rendezésére a 2000. évi CXVI. törvénynek megfelelően;
• és végül a büntetőügyekben alkalmazható mediáció az 1998. évi XIX. törvény és a 2006. évi CXXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően.