Mi a diszkrimináció – zaklatás

A diszkrimináció fajtáinak harmadik változatához érkeztünk, tehát nagyjából a felénél járunk. A mai napi témánk során a zaklatást járjuk körül, illetve videóbeszámolónkban a NEKI elmondja, hog milyen jogi útra terelhetjük a minket ért (jog)sérelmet.

Elsőként leszögezném, hogy a zaklatás nem azonos azzal, amelyet talán a büntető törvénykönyvből ismerünk. Álljon itt mindkét törvényhely!

Ebktv 10. § (1) Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Btk 176/A. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A kettő közötti lényeges különbség – ahogy azt vastagon kiemeltem – abban áll, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértését akár egyszeri alkalommal történő zaklatással is el lehet követni. Ellenben a Btk-ban meghatározott zaklatás csak akkor valósulhat meg, ha időben elhúzódik. Mindazonáltal nagyon ritka, hogy egyszeri ügyből zaklatás kerekedjen ki, mert “többnyire egy folyamat eredményeképpen alakul ki a zaklatott személy körül az ellenséges, megfélemlítő környezet“. (EBH 611/2006. számú ügy) Most pedig nézzünk egy példát a zaklatásra!

A Hatóság egyik ügyében a kérelmező azért indított eljárást, mert korábbi munkahelyén, ahol takarítónőként dolgozott, a próbaidő elteltét követően nem alkalmazták tovább, mivel sérelmezte közvetlen főnöke durva, megalázó, önkényes viselkedését, ami obszcén viccek folyamatos meséléséből, homályos célozgatásokból állt. A Hatóság tárgyalást tartott az ügyben, ahol eljárás alá vontként hallgatta meg a munkáltató szervezeti egységének vezetőjét, annak helyettesét, valamint a jogsértő magatartást közvetlenül megvalósító személyt. Az eljárás alá vont munkahelyi vezető a tárgyalást követően belső vizsgálatot rendelt el és a lefolytatott vizsgálat olyan következtetésekre jutott, amely alátámasztotta a kérelemben foglaltakat.

Az ügyben a Hatóság a zaklatást megvalósító magatartásokkal kapcsolatban a következőket rögzítette: „A zaklató viselkedése nem kifejezetten szexuális célzatú, nemi kapcsolatra irányuló, de hatásában sérti a környezetében élők, dolgozók intim szféráját. A zaklatás eszközeire, módszereire jellemző a többféle értelmezhetőség, a kettős erkölcs, a bizonyíthatatlanság kihasználása és a szexualitás előtérbe helyezése ott, ahol annak semmi relevanciája nincs. A zaklató visszaél munkahelyi, hatalmi, hierarchikus helyzetével. A zaklatás módszere különösen akkor jellemző, ha az adott szituációban szereplő nő (a zaklatást elszenvedő) öntudata, identitása, személyisége elég erős és fejlett ahhoz, hogy az önérvényesítés megfogalmazódjon szavakban vagy tettekben. Zaklatás nem csak testi érintés folytán valósulhat meg, hanem szexuális, nemiségre utaló tartalmú viccek, megjegyzések, esetleg képek formájában is.

EBH 69/2006. számú ügy

Bár a törvényhely magatartást fogalmaz meg, ez ne tévesszen meg senkit. Magatartásnak minősülnek a 7. § (2) bekezdésben tárgyalt következő tettek (és meg nem tettek) is:

• intézkedés
• utasítás
• gyakorlat
• valamilyen feltétel kiszabása

Magyarán a zaklatás megvalósulhat tevékenységgel vagy akár mulasztással is. Például, ha a munkáltató értesül arról, hogy egyik alkalmazottja zaklatja egy kollégáját, s nem tesz semmit, ő ugyanúgy zaklatónak számít. Nem is fontos, hogy szándékos legyen a zaklatás, egyedül az releváns, hogy milyen hatással van ez a sérelmett szenvedett félre. Zaklatásért a munkáltatót lehet felelősségre vonni, magánszemélyek egymás közt nem intézhetik ilyen ügyüket a Hatóság előtt.

Ezen az alapon utasította el például a Hatóság azt a személy, aki azért indított eljárást, mert rendszeres zaklatás éri volt férje részéről, aki sorozatosan feljelenti különböző hatóságoknál, mivel a helyi önkormányzat rendeletében meghatározottnál több kutyát tart. A Hatóság megállapította, hogy magánszemélyek közötti konfliktusokra, hozzátartozói jogviszonyokra az Ebktv. hatálya nem terjed ki, és kioktatta a panaszost, hogy személyhez fűződő jogok megsértése miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75-85. §-ai, alapján az illetékes bíróság előtt indítható per.

EBH 451/2007. számú ügy

A zaklatás témaköre ennyivel nem zárul le, de remélem, megfelelően tudtam érzékeltetni, hogy mi számít az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt zaklatásnak, s segít az érintetteken, hogy ennek ismeretében hatékonyan felléphessenek jogaikért.

Ahogy a bejegyzés elején említettem, nézzük meg, hogy milyen módon vehetünk elégtételt az egyenlő bánásmód követelményének megsértéséért.